info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

A gyulai izraelita sírkert számos olyan történetet rejt, ami szakavatott vezető segítségével a városban élt jelentős személyiségek, köztiszteletű családok életét, a gyulai polgárság egy részének tündöklését és tragédiáját, végső soron a város történelmének néhol napos, néhol pedig árnyas fejezeteit rajzolja elénk. A Kulturális Örökség Napjai (KÖN) keretében bárki számára lehetőség nyílik arra, hogy az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. munkatársa, Kovács Attila vezetésével betekintést nyerjen a gyulai izraelita temető sírkövei között megbújó történetekbe.

Szeptember 19-20-án rendezik idén a KÖN, vagyis a Kulturális Örökség Napjai címet viselő eseményt, amelyhez több gyulai helyszínnel és a helyi történelmi emlékezet több elemével csatlakozott a város kiállítóhelyeit működtető nonprofit kft. Különleges alkalom ez, amikor olyan eseményeken lehet térítésmentesen részt venni, amelyek kevéssé ismert helyszíneket mutatnak be, történeteket elevenítenek fel. Ahogyan a többi, jelenleg is működő gyulai temetőbe, az izraelita sírkertbe is 1857 óta helyezik végső nyugalomra a hitközség tagjait; azóta, hogy a gyulai egyházak a helyi földbirtokos Wenckheim családtól különböző nagyságú földterületet kaptak temetőkertek céljára. A 20. század borzalmait jól példázza, hogy a több mint egy katasztrális holdat kitevő terület csupán felében találni sírköveket, a temető másik fele a holokauszt miatt üresen maradt, s 1945 után is csupán néhány sírral bővült.

A szeptember 20-i, Kőre kő elnevezésű program 10-16 óra között várja azokat, akik a gyulai zsidó temető ravatalozójának megtekintése után vezetett temetői sétán vennének részt. Utóbbin kiderül, Gyula milyen sok sikeres polgára nyugszik a Csíkoséri sori sírkertben.

A gyulai zsidóság, valamint az izraelita sírkert történetéről dr. Erdész Ádám és Kereskényi Miklósné Cseh Edit adott érdekfeszítő tájékoztatást. A Magyar Nemzeti Levéltár Békés megyei igazgatója és ugyanezen intézmény nyugalmazott főlevéltárosa hétfőn délelőtt kalauzolta az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. munkatársait. Mint elhangzott, a gyulai zsidó családok egy 1840-ben hozott rendelkezésnek köszönhetően költözhettek át Gyulaváriból Német- és Magyargyulára; 1848-ban már 22 család élt a két település(rész)en. A „népességrobbanás” a dualizmus korában következett be, könnyen ment a beilleszkedés. Ez a vidék felekezeti és etnikai szempontból is sokszínű volt. Az előmenetelben, az érvényesülésben nem a származás és nem is a vallás játszott meghatározó szerepet, elsősorban a tőke, a kapcsolatok, a műveltség számított. Valódi értelemben vett polgári világ volt.

Az itt élt izraeliták 1870-ben emeltek imaházat, amit a későbbiekben zsinagógává alakítottak. Ez az épület ma a zeneiskolának ad otthont, közvetlenül mellette található az egykori rabbiház.

A feljegyzések szerint 1910-ben már több mint 900 zsidó élt Gyulán. A békés gyarapodás folyamata 1920. tájékán tört, szakadt meg, az első világháború utáni időszakban konfliktusok sorozata következett. Az addig jól működő polgári világ darabjaira hullott szét, a bűnbakkeresés és a szégyenteljes politikai akarat következtében a társadalom egyre szélesebb rétegeiben jelent meg az antiszemitizmus. A zsidóság, lényegében az emberiség 1944-ben és 1945-ben bekövetkezett tragédiája a gyulai izraelitákat sem kerülhette el, az auschwitzi haláltáborban több százan vesztették életüket. Ezt követően a megmaradt helyi zsidóság szétszóródott a világban, ma már csak az itt élt személyiségek, családok emlékét ápolhatjuk.

– A múltnak minden megismerhető eleme fontos. Ahhoz, hogy valahol jól érezzük magunkat, nem csak anyagi javak kellenek, mint például szép ház és jó körülmények, hanem egyfajta otthonosság érzésre is szükségünk van – fogalmazott dr. Erdész Ádám. A Békés megyei levéltár igazgatója hozzátette, az otthonosság érzésének egyik meghatározó eleme az, hogy ismerjük a múltat, hogy azt érezzük, nem egyedül vagyunk a világban, hanem egy, az önmaga sorsát évszázadokkal mérő közösség tagjai vagyunk. A gyulai közösségnek nagyon fontos szereplője volt a gyulai zsidóság, a város zsidó polgárai meghatározó személyiségek voltak. Az 1944-ben történt tragédia a gyulai közösségre hárítja azt a feladatot, hogy a város történetének ezt a színterét rendben tartsa. Ez megtörtént, hiszen az eltelt időszakban megvalósult a temető felújítása, de őriznünk kell a történeteket, melyek egyébként a múlt kútjában süllyednének el, ha nem foglalkoznánk velük – húzta alá.

A Békés Megyei Levéltár törekvése volt, hogy a gyulai helytörténet ezen szelete is mindinkább megismerhető, kutatható legyen, ezért létrehoztak egy digitális archívumot, egy adatbázist, ami Kereskényi Miklósné Cseh Edit és Kereskényi Miklós segítségével jött létre. A sírokról készült fotók mellett itt egy térkép is megtalálható, ami meglehetős segítséget jelent az eligazodásban. Az oldal immár angol nyelven is elérhető és túl van a félmillió kattintáson.

Kereskényi Miklósné Cseh Edit ismertette, a gyulai izraeliták nagyon jelentős szerepet töltöttek be a város gazdasági, társadalmi és kulturális életében is. Megdöbbenéssel, hitetlenkedve fogadták azokat a tragikus folyamatokat, melyek a kirekesztő, a szabadságukat korlátozó, megbélyegző törvények megjelenésétől kezdődően a második világháború végéig, az 1944-es elhurcolásukat megelőzően lezajlottak. Egészen egyszerűen nem hitték el, hogy mindez velük megtörténhet, hiszen hosszú időn keresztül, generációkon átívelően konfliktusoktól, problémáktól mentesen, a városi polgárság meghatározó részeként, jó kapcsolatokat ápolva élték mindennapjaikat. A sírkertet tehetős személyiségek, köztiszteletben álló családok síremlékei határolják. Többféle kategóriát állíthatunk fel: olyan személyek, akik országosan ismertek, európai vagy éppen világhírűvé váltak, illetve akiknek a leszármazottai lettek valamilyen viszonylatban ismertté.

Tolnai Simon sajtómágnás, Weisz Mór konyak gyáros vagy éppen a Czinczár család neve is említésre méltó, utóbbi például nemesi famíliaként említhető. A nemességet azért érdemelték ki, mert Czinczár Adolf gyulai nagykereskedő jelentős összeget adományozott jótékony célra. Molnár Ferenc író, színműíró édesanyja gyulai zsidó lány volt, azonban muszáj megemlíteni Gábor Dénes Nobel-díjas tudós dédpapáját is, aki szintén ezer szállal kötődött a városhoz. Persze Székely Aladár és Bródy Imre nevét sem szabad mellőzni.

És ez csupán néhány példa a sok közül arra, hogy miért is érdemes részt venni a szeptember 20-án tartandó, Kőre kő elnevezésű programon.

Fotó és cikk: Erdei-Kovács Zsolt/Erkel Ferenc Nonprofit Kft.
Címkék: , , , , , , , , , , , ,
Skip to content