info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

A Húsvét kapcsán Szilágyi Sándor történész, tárlatvezető nem volt rest mozgósítani szürkeállományát. Április 21-én (vasárnap) az Almásy-kastély kápolnájában tartandó, 16 óra 30 perckor kezdődő gasztro-történeti előadása révén minden apró részletet megtudhatunk arról, hogyan élték, illetve ülték meg eleink ezt a jelentős ünnepet. Mely napokon mit fogyasztottak, hogyan terítettek, melyik ételnek mi volt a jelentősége és persze az is kiderül, hogy nemzetünk egy-egy nagy alakjának mi volt a kedvenc étke.

Akinek volt már szerencséje részt venni Szilágyi Sándor valamely rendhagyó előadásán, tematikus tárlatvezetésén, bizton tudhatja, milyen élményekre számíthat. Az előadói tehetséggel gazdagon megáldott történész szíves örömest kalandozik el a régmúlt ma is tanulságos történeteiben. Lehengerlő stílusa révén pedig a szórakoztatva tanítás, szórakoztatva tájékoztatás alapvetése valósul meg. – Az étel és az élet szavunk is ugyanazokból a betűkből áll, ha valaki az egyiket szereti, akkor a másikat is fogja szeretni – veti fel, hozzátéve: sok nemzet fiairól és lányairól el lehet mondani, hogy szeretik a hasukat és az adott országnak fejlett a gasztronómiai kultúrája, ez természetesen ugyanúgy igaz miránk, magyarokra is.

Az ételekhez fűződő történetiség a mi esetünkben is meghatározó. A tradíciók gyökerei régi korokra nyúlnak vissza és meghatározták, a mai napig meghatározzák az emberek gondolkodásmódját, életszemléletét.

A Sonka, tojás, avagy mi került a húsvéti asztalra címet viselő előadással összefüggésben kifejtette, ennek a két ételnek a fogyasztása nem kizárólagosan magyar jellegzetesség, a húsvéti ünnepkör szakralitásához, keretrendszeréhez azonban elengedhetetlenül hozzátartoznak. Csakúgy, mint más jellegzetes ételek is. A harmadik fontos élelmiszer, az áldozatot, az önfeláldozást jelképező bárányhús, ami ma már nem jellemző, nem olyan mértékben meghatározó, mint korábban volt. A halat sem szabad kihagyni a felsorolásból, amit rendszeresen Nagypénteken fogyasztottak, míg az előbbi tétel inkább vasárnap került az asztalra. A sonka Nagyszombat jellemző étke volt, a tojást pedig az ünnep időszakában folyamatosan ették.

Érdekesség, hogy a csokoládéleves, a borleves vagy éppen teknősleves is böjti ételnek számított, ezeket természetesen az előkelő családok tagjai fogyasztották. Az egyes fogásokat az adott korok szakácskönyvei szépen leírják, részletekbe menően ismertetik. Mint Szilágyi Sándor elmondta: ezen tételeket Czifray István szakácskönyve is megemlíti, mint böjti étkeket. Czifray jegyzi szerzőként a Magyar nemzeti szakácskönyvet, amely a 19. század meghatározó, több kiadást megélt gasztronómiai munkája: ez a szakácskönyv az első olyan mű, amely alapján reális fogalmat alkothatunk a magyar konyhai hagyományokról, főzési és étkezési szokásokról, a 19. század elején használt alapanyagokról.

Sándortól többek között azt is megtudhatjuk, hogy korábban jellemzően a csütörtöki böjti napot is tartották, akkor elsősorban a tavaszi primőröket, friss, zsenge zöldségeket dolgozták fel, készítették el. Előszeretettel tettek az asztalra például friss borsó- vagy parajfőzeléket. A sonkára visszatérve elmondható, hogy az egyik elengedhetetlen hozzávaló, a torma fogyasztását már egészen hamar, a 14-15. században feljegyezték. Az előadásnak köszönhetően az általános ismereteken, érdekességeken túl az itt élt családok szokásairól, hétköznapjairól és ünnepeiről is mélyreható ismereteket szerezhetünk.

A kereszténység legmeghatározóbb ünnepe az Almásy-családnak is nagyon fontos volt, gróf Almásy Dénesné Károlyi Gabriella pedig különösen szerette a Húsvétot. A család ekkor hívta meg, az atyafiakat és a barátokat is, akkor járt itt például Apor Vilmos, Tisza István vagy éppen Klebelsberg Kúnó.

Az esemény tehát április 21-én 16 óra 30 perckor kezdődik a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont kápolnájában. Az előadás kastélybelépővel látogatható.

Fotó: Incze László/Erkel Ferenc Nonprofit Kft.

Cikk: Erdei-Kovács Zsolt

Címkék: , , , , , , , ,