info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

Régészeti szenzáció Gyula határában

20181117_104946_2

Roppant érdekes lelet került elő a minap Gyula Törökzug elnevezésű városrészének egyik eldugott kis utcájának telkén. A középkori, középkorú férfi csontvázának egyik különleges jellegzetessége, hogy a lábára méretes követ tettek, ami vélhetően a pogány hiedelemvilágban gyökerező szokásként értelmezhető és meglehetősen ritka jelenségként említhető. A maradványok megtalálása is igazán izgalmas, hiszen a földdarab tulajdonosa szennyvízakna ásása közben, nagyjából egy méteres mélységben talált rá a csontokra. Első blikkre azt gondolta, állati maradványok, majd ahogyan egyre több részlet került felszínre, világossá vált, emberi csontvázra bukkant. Értesítette a rendőrséget, a kiérkezett járőrök pedig az illetékes régészt riasztották azért, hogy kiderüljön, 30 évnél régebbi, avagy annál fiatalabb a temetkezés.

Erre a leletre nyugodt szívvel rá lehet aggatni a szenzációs jelzőt. Az apróbb részleteket egyelőre természetesen homály fedi, de azt tudhatjuk, hogy a történetbe első körben bekapcsolódó békéscsabai szakemberek átadták a területet az illetékes közgyűjtemény, az idén 150 éves Erkel Ferenc Múzeum régészének.

A 14-15. századi adultus korú (35-40 év körüli) embert, az akkori Gyula központjának számító területen kvázi hagyományos temetkezéssel, koporsóban temették el. A halál oka nem ismert és az sem, hogy pontosan milyen szándékkal helyezték el a jókora követ, de azért számos konkrétum áll rendelkezésre, melyek felfejtésében Liska András, az említett közgyűjtemény szakmai vezetője nyújtott segítséget.

A történelmi fürdőváros Indiana Jones-sza számtalan esetben segítette már ki a sajtó szenzációra vágyó képviselőit, s most sem volt rest teljes körű, érdekfeszítő tájékoztatást adni. Mint mondta, az előzetes feltételezésekkel szemben kiderült, hogy nem bronzkori, hanem nagyjából 600-700 éves sírról van szó, ami azért is különleges, mert bár egyetlen temetkezési helyet tártak fel, azonban ezáltal egy új középkori temetőt sikerült regisztrálni a gyulai határban.

Az ismert régészeti lelőhelyektől számított távolság alapján feltételezhető, hogy egy különálló település külön temetőjéről beszélhetünk. A temetkezési hely a már ismert, nagyjából 50 méteres hajóhosszúságú törökzugi templomtól csupán néhány száz méterre van, illetve a másik középkori településtől, Ajtósfalvától is csupán látótávolságra helyezkedik el.

Gyula környékén több mint 800 régészeti lelőhely ismert, a város határában fellelhető lelőhelyek nagy többsége már nyilvántartásba került, ezért is érdekes a feltárt sírt, hiszen egy eddig nem tudott, bolygatatlan „találatról” van szó. A további konkrétumokról szólva kiemelte, a férfi csontvázra háton fekve, nyújtott helyzetben találtak. Az elhunytat koporsóban temették el, mellékletet, ruházatot, viseletet nem találtak a sír kibontása közben, azonban koporsószeg bőséggel előkerült.

Az elhunytat úgy temették el, hogy a lábaira egy követ helyeztek. A kő elhelyezése semmiképpen sem tekinthető véletlennek – előzte meg a szombat délelőtti sajtótájékoztató során a várható kérdéssor egyik első elemét a szakember, majd kiemelte: ennek a hitvilági, illetve babonás hátterét nem fogják tudni pontosan megfejteni, de minden bizonnyal valamiféle bajelhárító, védő funkciója volt.

Ez a momentum, a kő elhelyezése a pogány hagyományokban, hitvilágban gyökerezhet, hiszen a férfit nem arccal Keletnek, nyugati-keleti tájolással, a keresztény szokások szerint temették el. A lelőhelyen késő középkori kerámiatöredékek is felszínre kerültek, amely jellemző teljes, faluszerű települést feltételez. Ráadásként egy igazán különleges töredék is felbukkant, méghozzá egy polírozott felületű, bizánci eredetű tárgy is a leletek közé sorolható. Ennek a legközelebbi párhuzamai a törökzugi templom feltárásakor kerültek elő.

Ez utóbbi részlet is különleges érdekességét adja a feltárásnak – tette hozzá. Liska András levezetésként elmondta, a leletmentés keretében ennek az egyetlen sírnak a részletes feltárása és dokumentálása történik meg, a tulajdonossal egyeztetve kiderült, nem tervez további földmunkát ezen a területen. S, ha már a tulajdonos szóba került, szólaljon hát meg ő is, mondja el, mit érzett, gondolt, tapasztalt akkor, amikor rátalált erre a páratlan érdekességre.

– A szomszédoktól hallottak alapján ezen a területen korábban bikákat tartottak, tehát szarvasmarha-tartással foglalkoztak – kezdte beszámolóját a földdarab tulajdonosa. Fekete Szabolcs azt is ismertette, volt már rá példa, hogy kisebb mélységű földmunkák közben cserepek kerültek elő a területen. Az éppen aktuális feladata, a szennyvízakna kiásása közbeni első „lelet” egy szemfog volt.

Folytatta az ásást, s azt gondolta, valami állati maradványra talált. Akkor fogott gyanút, amikor a medencecsonthoz ért. Ennél a pontnál megállt egy kis időre, majd a gerinc mentén felhaladva egészen a koponyáig jutott. A műkedvelő régészeti státusz ezen a ponton vált semmissé, hiszen rögvest bűncselekményre kezdett gyanakodni. Értesítette a rendőrséget, a járőrök pedig az előírások szerint „továbblőtték” az információkat.

A tulajdonos építkezik a telken, a félig kész ház előkertjében talált régészeti szenzáció némileg lassította a folyamatot, mégsem keseredett el, hiszen ő is felmérte a lelet jelentőségét. Végül kifejtette, nagyon örült, amikor kiderült, hogy nem a közelmúltban történt, a Kékfény című műsorba illő esetről, hanem egészen régi, történeti szempontból különleges temetkezésről van szó, aminek leginkább a Nat Geo egyik műsorában vagy éppen a Viasat History csatornán lenne a helye.

Erdei-Kovács Zsolt

Skip to content