Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. A Himnusz című költeménynek megzenésítése viszont Erkel Ferenchez köthető.
A Honderü című hetilap 1844. február 24-i írásából is kiderül, hogy a nemzeti himnusz iránti vágy nem lankadt: „Minden nemzetnek megvan a maga néphymnusza, mellyel királyát élteti. A brittnek God save the Kingje, a németnek Gott Erhalteja stb. A magyar még nem bir illyennel. Avvagy kevesebb loyalitás melegítené keblünket? Bizonyosan nem. (…) Be dicső volna birni egy nagyszerű néphymnuszt…”
Alig egy hétre rá, február 29-én Bartay Endre a Nemzeti Színház igazgatója „ismét 20 arany pálya díjt tűz ki a’ legjobb népmelodiáért – Kölcsey Ferenc koszorús költőnk’ Hymnusára’ ének és zenekarra téve. (…) A …pályaművek beküldésének határnapja 1844 május 1ső napja…” A pályázatot a Regélő Pesti Divatlap március 3-i számában tette közzé.
A népszerű történettel ellentétben, miszerint Erkel Ferenc nem akarta megzenésíteni a Himnuszt, valószínűleg éppen elsőként adta be a pályaművét.
A Honderü június 22-i beszámolója szerint „több műkedvelő urakból alakult választmány” június 15-én hozott egyhangú határozata szerint: „A beküldött 13 műek közöl – melyek között számos dicséretreméltó szerzemény van – legtökéletesbnek, minden megkívántatóságot magában leginkább egyesítőnek lenni találtatott (pedig közértelemmel) az I. számmal, és ‘Itt az írás olvassátok’ jeligével ellátott pályamű, melly a mondott díjat nyerendi…” Amint az írásból is kiderül, Erkel – mert övé volt az egyes számú pályamű jeligeként Kölcsey Vanitatum Vanitas című versének első két sorát idézte, a nyomda ördöge azonban itt is közbeszólt, a helyes változat: „Itt az írás forgassátok, Érett ésszel, józanon…”
A Himnusz leggyakrabban énekelt, legelterjedtebb változata viszont Dohnányi Ernő nevéhez fűződik.
Dohnányi „igazított” kissé azon a hagyományos hangszerelésen és előadási megoldásokon, amelyeket maga is évtizedek óta alkalmazott. Az eredeti zenekari felfutások és a dallam bizonyos éles ritmusai (pl. a kezdőütem tám-ti ti-tám choriambusa) már a 19. században eltűntek, és az együttes rég kiegészült tubával és kontrafagottal. Viszont Dohnányi hagyta el a tam-tamot és a mély harangot, és hozta be a cintányért és a kisdobot.
Az utóbbi – nagyjából – tíz esztendőben viszont egyre többször térünk vissza Erkel Ferenc eredetei dallamvezetéséhez és több feljátszás is született már az eredeti kotta alapján. 2013-ban a Magyar Olimpiai Bizottság felkérésére elkészült a nemzetközi versenysport időkeretében is helytálló, ugyanakkor autentikus zenekari változat a MÁV Szimfonikus, majd legutóbb 2020-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekari művészeinek és a Magyar Állami Operaház Énekkarának előadásában, Somogyváry Ákos vezényletével.
MOB felkérésére, MÁV Szimfonikusok: https://www.youtube.com/watch?v=R6h9Kq7F8JQ
Filharmónia: https://www.youtube.com/watch?v=Iypr_XM9q28&t=27s
