info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

„Látogató” érkezik

Kerékpárját letámasztja a Vigadó előtt álló platánfa törzséhez.
Majd elindul, hogy megtekintse a kiállítást, melyről híreket hallott több tv csatornán át. Gyulaiként izgatta, felkeltette érdeklődését – hogy is van ez…?
Tekintsünk kívülről befelé? Mit is lehet itt látni?
Egy ilyen nagy változás közepette, mikor a közösségek, a vendégek előtt bezárultak az épületek ajtajai. A jogszabályi háttér napi szinten határozza meg, mi a rend.
Belső késztetés vezérelte. Kíváncsi volt a zajló eseményekre.
Fellépdelve a lépcsőn, megállt.
A nagy üvegfelület visszatükröződik. Látszik, meglepődik.
Először Önmagával találkozik.
Zavarba jön. Szétnéz, vajon látja-e Őt valaki?
Végigsimít kabátján, majd megigazítja sapkáját.
A következő pillanatban már kihúzza magát és egyenesen áll.
Látszik, ahogyan feltekint és mély levegőt szív…
Szüksége van az Erőre.
Hisz ez csak az első „kép” volt.
Tovább kell tekinteni, hogy meglássa, érzékelje mindazt, ami a nagy üvegfelület mögött rejlik.
Az Alkotást.
Mely létrejöttét számtalan impulzus, helyzet, megélt történet, emberi kapcsolatok, gondolatok, érzések, jelzések, ebből adódó cselekvések inspiráltak.
Vezették a Mestert, hogy nyíló szívvel, színekkel, fényekkel, lélekkel, formába tudja önteni üzeneteit.
A „Látogató” a pillanat nyújtotta hatásra kifújja, már elhasználódott levegőjét.
Megérkezik. Jelen van. Ráhangolódik a Létre.
Körbe járja a nagy üvegfelületet, melyet árnya követ.
Mindaz, amit kívülről látott befelé, egyre többet jelent Neki.
Hálát adott a döntésért, hogy Emberként, esélyt, időt, lehetőséget adott magának, hogy megnézze, érezze… „Mit is találtak ezek itt ki?”
Pillanatokat kapott.
Már nem zavarta, hogy zárva az épület.
Elfogadta.
Hitében bízik, és tudja, az ajtó rendeltetés szerint kinyílik.

A szerző az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. közművelődési tevékenységért felelős ügyvezető igazgatója.

Skip to content