info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

A főúri, nemesi létet az etikett szabályai szőtték át meg át, meghatározva az élet szinte minden pillanatát. Az Almásy-kastély emeleti, kanári madaraknak aranyszín kalitkában otthont adó termében ezen elvekből kaphatunk ízelítőt. A falon katonás rendben sorakozó idézetek egy 19. századi szerző,Wohl Janka Illem című könyvéből származnak. A kötet az ajánlott viselkedési formákat taglalja, melyek jelentős része nemhogy elavultnak, sokkal inkább kívánatosnak tekinthető még a 21. században is.

A szerző például a társas érintkezés, az öltözködés szabályairól ad részletes leírást, hogyan ildomos a családban vagy éppen nyilvános helyen, a „feljebb valókkal és alantabb állókkal” szemben viselkedni. Világos iránymutatás a mindennapokban, csipkefinomságú szabályrendszer, ami segít eligazodni a legkülönfélébb szituációk labirintusában. Minden mondata csupa kellem és báj, kifinomult ízléssel részletezi a tudnivalókat.

„Mi az illem, az etiquette és mit jelent a szó? Az általános hamis felfogás szerint merő külsőségeket; pedig lényegében nem egyéb, mint a helyes magaviselet, jó modor és igaz udvariasság katechizmusa. Kellemetlen hangzásúvá tisztán azoknak hamis felfogása tette, kik benne csak feszélyező szabályokat látnak és azt mondják: mindenki azt tegye, a mit neki tenni tetszik. De hova jutna akkor a társadalom?”

A könyvet figyelmesen forgatva megtudhatjuk, hogy kézszorítás esetén a jó angolos handshake javallott, van valami rosszabb a nem táncoló férfinél, mégpedig a rosszul táncoló és azt is, a társadalomban a nő rab, mely parancsol és kegyeket oszt, a férfi pedig a király, ki szolgál és engedelmeskedik.

„Színházban még figyelemreméltóbb az, mit az utcán való magaviseletről mondtunk. Folytonos mozgás, hangos beszéd s hadonászás rendkívüli neveletlenségről tanúskodik. Jól nevelt, finom modorral bíró egyének nyugodtan ülnek helyeiken s halkan beszélnek, hogy nem zavarják sem a játszókat, sem a nézőket.” Ez ugyebár alapvetésnek tekinthető, de mit érdemes tudni a járásról?

Az úri ember és úri hölgy járás közben nyugodtan és biztosan lép, minden mozdulata fesztelen és kellemes, tartása jó. Lehetőleg óvakodik a túlságos sietségtől s kezeit nem lógatja le oldalán, de nem is billegteti ide s tova.” A köszöntés is épp oly jellemző, mint a járás. „Elegáns nők és férfiak egészen másképp köszönnek, mint nem finom nevelésű egyének. A köszöntés az illető egyén műveltségi fokának első ismertető jele, a kézszorítás pedig a szív hévmérője.”

A kézszorítás tekintetében a jó angolos handshake ajánlott. „A nagyvilágban most a feszes, hideg kézadást affectálják a kézszorítás helyett; mi azonban azt tartjuk, hogy jobb átaljában nem adni kezet, mint így adni. Tulajdonképpen csak akkor kellene köszöntésnél kezet adnunk valakinek, ha jól vagyunk vele, vagy ha ezáltal tiszteletünket akarjuk kifejezni, s akkor a jó angolos »handshake« a legillőbb.”

Az Érintkezés idegenekkel címet viselő fejezet figyelemreméltó bölcsességgel fogalmazza meg a külföldiekkel való találkozás alkalmával javallott magatartást. „Kiváló udvariasságot és előzékenységet kell tanúsítanunk. Mert nem csak önmagunkat és családunkat, de bizonyos fokig hazánkat képviseljük és azok szerint, a miket az egyesek részéről tapasztal az idegen, fog ítélni országunk és annak lakói fölött. Ezt sohasem szabad szem elöl tévesztenünk és hazafiúi, honleányi kötelességünk, tőlünk telhető jó benyomást tenni az idegenre.”

Minő szörnyűség! Napról-napra szaporodik azon fiatalemberek száma, kik 20-26 éves korukban már nem táncolnak… „Zwikkeres vagy monoklis szemmel járják végig a bálokat, a táncosnők toilettjeit kritizálják, s legfeljebb arra szánják rá magukat, hogy valamely elegáns, ünnepelt asszony mellé ülve, vele egy félórát elcsevegjenek. A kedélyes, jóízű mulatásra napról-napra kevesebb a lehetőség s ennek oka nagyrészt a férfiak blasirtságában rejlik. Azonban van valami rosszabb a nem táncoló férfinál, s ez a rosszul táncoló férfi. A rosszul táncoló férfi a társaság ostora.”

Mindig a nőé az elsőség férfival szemben! „A nő ül jobbra a kocsiban; s az utcán szintén jobbra jár. Páholyban elől ül, a legjobb helyen, míg a férfi beéri akármilyen helylyel. A férfi köteles arról gondoskodni, hogy a nő, kinek társaságában van, minél kevesebbet érintkezzék az ismeretlen közönséggel; báli teremben, nyilvánosan, a lehető legjobb helyet biztosítja szá­mára. A kocsiba szállás alkalmával segítenie kell, s egyáltalán a mennyire teheti, figyelemmel kell viseltetnie a hölgy kényelme iránt.”

A nők egyéb tekintetben is nagy befolyással bírnak a férfiak magatartására… „Bármit mondjanak is, ha a nők csak annyi türelmet tanúsítanának a férfiak divatos kíméletlensége és túlzott fesztelensége ellenében, mint a mennyit mutatnak azoknak elviselésében, a teremtés urai csakhamar előnyükre változnának meg.”

Wohl Janka, az Illem című kötet szerzője ígéretes zongoraművészként indult, de növekvő lámpaláza miatt le kellett mondani az előadói pályáról, és a zongoratanítás felé fordult. Tizenéves korában kötött barátságot Liszt Ferenccel, Arany Jánossal és Jókai Mórral. 1861-ben tizennyolc éves korában jelent meg első verseskötete Jókai Mór kiadásában.

Haláláig közölt költeményeket különböző lapokban. Húga, Wohl Stefánia révén helyezkedett el végleg a sajtóban, ő lett később a Magyar Bazár című divat- és szépirodalmi lap főszerkesztője majd harminc éven át. „Egy nagyvilági hölgy” álnéven több népszerű életmód könyv (lakberendezés, szépségápolás, kertészkedés, illem) szerzője volt, mellette saját nevén elbeszéléseket, útirajzokat, cikkeket publikált.

Sokat fordított, például a Copperfield David teljes szövegét 1877-ben ő ültette át először magyarra, illetve első nőként kapott fordítási megbízásokat a Magyar Tudományos Akadémiától. Liszt Ferencről szóló személyes hangvételű, francia nyelven megjelent életrajza széles nemzetközi sikert aratott, lefordították angolra és német nyelvre is.

Fotó: Incze László/Erkel Ferenc Nonprofit Kft.

További érdekességek a kastély honlapján!

Címkék: , , , ,
Megszakítás