info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544
Teltházzal, óvatos becslés szerint is mintegy 60 résztvevővel zajlott az Egy ásatás kulisszatitkai című előadás a gyulai Almásy-kastély kápolnájában. A felfokozott érdeklődés érthető és indokolt, hiszen az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője tartott prezentációt a 2015-ben és 2016-ban megvalósult régészeti feltárásokról, melyek a gyulai vár és a Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély közvetlen környezetében, a föld alatt, néhány méteres mélységben megtalálható, korabeli palánkerődítések, bástyák, és úgy általában a kor tárgyi emlékeinek, jellemzőinek feltárását szolgálták.

Liska András élményszerű, a kifinomult humort sem nélkülöző beszámolója azért is nagyobb terjedelmű írásbeli kifejtésért kiált, mert idén 150 éves az általa vezetett közgyűjtemény. Az ország harmadik legrégebbi vidéki múzeumának első embere elsősorban régészként említhető. Talán elég csak a feltárások alkalmával készült videót megnézni ahhoz, hogy ezen állítást ne kelljen túlzottan bizonygatni.

A Szigeterőd alapjai

***A Szigeterőd alapjai – Kézen fog a történelem***Elképesztően látványos és mégis informatív film készült a 2016-os esztendő őszén, a gyulai vár környezetében végzett régészeti feltárási munkálatokról.============Hogyan épült fel és helyezkedett el pontosan a palánkfal? Hol álltak a szigeterődítés bástyái? Többek között ezek azok a kérdések, melyekre András Liska és csapata válaszokat keresett.============Minderről bővebben a László Incze által jegyzett filmben!============#szigeterőd #gyula #gyulaivár #régészet

Közzétette: Gyulai Vár – 2016. december 8.

 

A legvégső érv pediglen a kastély időszaki kiállítóterében látható tárlat, ami kellő alapossággal, érdekesen, izgalmasan, kreatív módszereket segítségül hívva mutatja be ennek a rendkívül összetett folyamatnak a részleteit és eredményeit.

És, akkor most az előadásról, illetve a prezentációból kiragadott érdekességekről

A feltárási munkálatokkal összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a régész nem találomra nyitja a kutatószelvényeket. Nagy segítséget jelent, amennyiben rendelkezésre áll olyan kordokumentum, ami hitelesen, részletesen ábrázolja az adott területet. Ilyen jellegzetes, aprólékosan kidolgozott forrásnak tekinthető például Leopold Franz Rosenfeld mérnök-kapitány 1722-ből származó térképe, ami nem „csupán” a gyulai várat, a palánkfalakat ábrázolja, hanem a város házait, jellegzetes épületeit is.

A lakosok név szerinti listája és a kastély, avagy „G” jelzésű épület feltüntetése teszi igazán különlegessé ezt a dokumentumot. Ez az első hiteles dokumentum, amin a földszintes kúriaként jellemezhető épület megjelenik. Minderről érdemes egy kicsit bővebben is szólni: Harruckern János György építtette a kastély építészeti elődjét, egy földszintes kúriát, amit aztán a későbbiek folyamán az itt élt családok folyamatosan bővítettek, alakítottak át igényeik szerint. Ahogyan azt mi is tesszük a saját ingatlanunkkal.

Lambert Lambion egy kicsit „túltolta”

A másik fontos dokumentum, szintén egy térkép, ami Lambert Lambion nevéhez köthető és 1695-ből eredeztethető. A fent nevezett, vallon származású hadmérnök hajmeresztő tervvel állt elő, mondhatni „túltolta” takarékossági terveit. Arra kapott megbízást, hogy rajzolja meg a török idők utáni vár térképét. A Habsburgok sajnálták a forrást a vár teljes épületegyüttesének helyreállítására, fenntartására, Lambion mester ezt felismerve azt a javaslatot tette, hogy rombolják le a várost és így egy jóval kisebb, mindössze 200 fős helyőrséggel is hatékonyan védhetővé válik. A terv szerencsére nem valósult meg.

Paolo Mirandola, talján építőmester rajza

Az 1562-ből származó rajz azért is különösen fontos, mert mindössze négy évvel Gyula várának ostroma előtt készült. Az olasz hadmérnököt Kerecsényi László „várkapitány”, azaz prefektus hívta a városba azzal a szándékkal, hogy a legmodernebb hadászati ismeretek révén az erődítmény világ-, vagy legalábbis európai színvonalúvá váljon. A kor legkeresettebb mesterei a talján hadmérnökök, építőmesterek voltak, akik az akkori legkorszerűbb technikát, technológiát ötvözték az adott térség adottságaival. Bár minden egyes papírra vetett részlet, az udvar szűkmarkúsága miatt nem valósult meg, a becslések szerint 30 ezres sereget, a tizenötszörös túlerő ellenére rekordideig, több mint 60 napig tartották fel a védők.

A palánkfal vastagsága elérhette a 8-12 métert is, magassága 6-8 méterre volt tehető

A 2015-ben és 2016-ban végzett régészeti feltárások alkalmával nem egyszer épen maradt cölöprészeket, cölöpcsonkokat és cölöplyukakat találtak a vár és a kastély környékén nyitott szelvényekben. A kutatóárok mélysége elérte a három métert is. Liska András beszámolt egy esetről, amikor egy munkagépet hívtak segítségül, de a kísérlet kudarcba fulladt: a megközelítőleg 450 éve a földben pihenő cölöprészt acélsodronnyal rögzítették a markoló kanalához, ami aztán hiába „erőlködött”, az acélsodronyt tartó vaskampó letörött, a cölöp pedig a földben maradt.

A példából kiindulva tudható, hogyan és miért „hízott” esetenként akár 12 méter szélesre a fal. Az ostrom lezárultát követően az oszmán-török sereg maradéka nem erőlködött azzal, hogy a gondosan beásott, majd hatalmas mennyiségű agyaggal bedöngölt és paticcsal, vesszőfonatokkal is megerősített falszakaszokat elbontsák, és helyette újat építsenek. Miért is tették volna? Egyszerűen ráépítettek a meglévőre, mint beton biztos alapra. Így nőtt, szélesedett az egyébként is hatalmasnak mondható erődítmény.

A méret a lényeg, legalábbis a várároknál biztosan

A feltárási munkálatok során megtalálták azt a belső várárkot, ami feltételezhetően igen nagy fejtörést okozott a támadó, hódítani vágyó, Pertev Pasa által parancsnokolt seregnek. A 30 méter széles és öt méter mély, a huszárvárat és a téglavárat elválasztó iszapos-mocsaras védelmi vonalat a támadók nem tudták áthidalni. A huszárvár területéről intenzíven ágyúzták az erődítményt, közelebb nem juthattak.

A gyulai vár egyébiránt feladás útján került török kézre, nem tudták bevenni. A hadviselés, így az ostrom időszaki tevékenység volt, általában a kora nyári időszaktól kezdődően két-három hónapon át tartott. Az őszi és tavaszi csapadékos időjárás nagymértékben megnehezítette az ostromlók dolgát, ezért gyorsan kellett végezniük.

Az általánosan elfogadott ismeretek szerint a védőknek, a válogatott legényekből és leányokból, asszonyokból álló véderőnek tizenötszörös túlerővel kellett szembenéznie, megküzdenie. A védők a várba zsúfolódtak, fogytán volt az élelmiszer, járványok tizedelték őket.

Végül Kerecsényi úgy döntött, feladja az erődítést. A prefektus az emberi életet a nem éppen dicső éhhalálnál többre tartotta. A török szabad elvonulást ígért, a megállapodást azonban csalfa módon nem tartotta meg, a várat elhagyókat javarészt lemészárolták, de szerencsére sokan el tudtak menekülni. Nem éppen happy end, ami azt illeti, de ez volt a „szokásos eljárás” azokban az időkben.

Az 1566-os ostrom, illetve ostromsorozat részleteit taglaló korábbi cikk itt található❕

A korabeli hadászatot felelevenítő hadijátékról, a Végvári Napok eseményeiről bővebben a Gyulai Vár Facebook-eseményénél 👉 ide kattintva;

Az eltemetett vár című kiállításról bővebben a gyulakult.hu oldalon találhatók információk, videók és érdekesebbnél érdekesebb tartalmak❕

Azért, hogy a happy end mégiscsak meglegyen, a végére kívánkozik a Dombi Ildikó által tett, kalapemelésre érdemesült gesztus, melyet a prezentáció előtt ismertetett. Az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezetője elmondta: Az eltemetett vár című tárlatot a gyulaiak 300 forintért, avagy egy szelet sütemény áráért tekinthetik meg, a nyugdíjas gyulaiak pediglen ennek az összegnek a feléért lehetnek részesei a történelmi kuriózumokat felvonultató „élménypakknak”.

Fotó: Liska András & Incze László/Erkel Ferenc Nonprofit Kft

Szerző: Erdei-Kovács Zsolt

Címkék: , , , , , , , , , , , ,