Bauer Barbara legutóbbi regénye, A leggazdagabb árva áprilisban jelent meg. Az igazán különleges kötet Wenckheim Krisztináról szól, s mint a szerző fogalmazott: rajta keresztül, az ő életét kutatva jutott el az Almásy-kastélyba. Nagyon érdekes, szép, de főként izgalmas városnak tartja Gyulát, az állandó tárlat pedig amellett, hogy inspirálta, egészen egyszerűen lenyűgözte.
A regény megszületését megelőző kutatómunka során többször végigsétálta a kiállítást, aprólékosan utánajárt minden morzsányi információnak. Inspirációt merített az itt megjelenített világból, a hangulatot vitte át születendő regényébe azért, hogy a papírra jegyzett mondatok lélekkel telve keljenek életre.
– A kastély lakóinak, a grófi család és a személyzet mindennapjai a tárlat segítségével a szemem előtt elevenedtek meg. A kulcsárnő, azaz házvezető szerepéről más módon is szerezhetünk ismereteket, például ha utána olvashatunk, azonban attól még nem válik élővé ez a karakter – fogalmazott. Hozzátette, a kulcsárnő szobájába belépve minden kitisztult, határozott vonalakkal kirajzolódott a szereplő személyisége.
Hogyan találta meg a téma?
„A szabadkígyósi kastélyban jártam egy író-olvasó találkozó alkalmával, a Vakrepülés című regényemet mutattam be. Ott fogott meg Wenckheim Krisztina története, volt néhány hangsúlyos momentum, ami arra ösztönzött, hogy alaposan megismerjem ennek a kislánynak az életét.”
Milyen konkrét kapcsolódási pontok voltak?
„Klasszikus kapcsolódási pontnak tekinthető az Egy magyar nábob című regény, ami egészen valóságossá, életszerűvé vált. A Wenckheim-kastélyban járva elhangzott, hogy ott járt a koporsó, és ennek a kislánynak az édesapja az a személy, akiről Jókai Mór a főhősét mintázta. Egészen közelinek éreztem a történetet és záporoztak a kérdések: ki is ez kislány? Hol engedte el Jókai a valóságos világot és honnan számítandó fikciónak a regény? Minden részlet elkezdett nagyon-nagyon érdekelni.
Wenckheim Krisztina személyisége volt az az igazán mélyreható szál, ami beszippantott, nem tudtam elengedni. Már aznap este eldöntöttem, hogy megírom ezt a regényt és szeretném megismerni Wenckheim Krisztinát. Nem találtam más utat a megismerésére, mint hogy megírom.”
Milyen üzenetet hordoz ez a regény a mai kor emberének?
„Hadd meséljem el, hogy a megjelenést követő héten egy olvasó írt egy levelet, melyben megköszönte, hogy kapott egy példaképet. Krisztina életét végig átlengi, és próbáltam a regényben is megfogalmazni azt az üzenetet, hogy ha van valamid, akkor azt megosztod azokkal, akik fontosak, akik rászorulnak. A vagyon, az értékek, a tárgyak, az épületek önmagukban persze sokat jelenthetnek, de a legnagyobb öröm ezeket érzelmekkel, jó érzéssel megtölteni, például az adakozás révén, mert akkor még többet kaphat az ember az élettől.
Krisztinának ezt a fajta személyiségjegyét szerettem volna mindenképpen kidomborítani. Ez nagyon hiányzik a világból. Mindig rohanunk és rohanás közben nem tudjuk értékelni, hogy mennyire jó dolgunk van. Mintha ezeket az örömforrásokat nem keresnénk, vagy nem vennénk észre.”
Távlati terveiről mit lehet tudni? Következő munkájában, munkáiban felbukkanhatnak kastélyok, mondjuk éppen a gyulai Almásy-kastély?
„Minden kastély megérne egy regényt. Át is futott a gondolat, hogy kastély sorozatot írok. Persze nem szeretném elbagatellizálni ezt a témakört. Ennek a kastélynak a története is nagyon-nagyon izgat, csakhogy annyi történet van a fejemben. Nagyjából egy év szükséges míg minden információt össze lehet szedni, de például Wenckheim Krisztina történetét két évig kutattam. Nagyon nehéz válogatni a sok-sok téma közül, de szerepel a tervek között az Almásy-kastély és Krisztina gyermekei is. Jelenleg egy székely történeten dolgozom.”
Bauer Barbara azt is elmondta, lehetőség szerint sok időt tölt Békés megyében, a férje békéscsabai. Ő maga etyeki születésű, mégis valódi vonzalom köti ehhez a tájhoz, nagyon jól érzi itt magát. Rendszeresen megfordul a környékben, általában a családi nyaralásokat is ide szervezi.
A leggazdagabb árva egy kislány története, aki születésekor mesés gazdagságot, grófi címet és a fényűző élet ígéretét kapja. Egy kislányé, aki születése után nem sokkal elveszíti az édesanyját, elveszíti azt az embert, aki a legtöbbet adhatná neki.
Krisztina édesapja az ország egyik legtekintélyesebb főura, a kígyósi uradalom gazdája, aki súlyos betegségéből csodával határos módon felépül, így nem halálhíréről értesül a rokonsága, hanem esküvői meghívót kaphat kézhez. Az édesapa feleségül veszi kulcsárnője lányát, amivel megbotránkoztatja az örökségre ácsingózó rokonságot. Az esküvő napján hatlovas hintó érkezik a kastély elé, benne a nászajándékkal: egy fekete koporsóval.
Amikor aztán Krisztina háromévesen árván marad, nemcsak a családi viszályok nehezítik meg az életét, de a gonosz pletykákat terjesztő rosszakarók is. Bár szerető nagymamája és gondoskodó gyámja mindenben támogatják, Krisztina sokáig hiába keresi a helyét. Kérdések és kételyek gyötrik: ki is ő valójában, és mi dolga a világban?
Vajon megtalálja-e Krisztina a saját útját és a belső békéjét? És a szerelmet, azt a férfit, akinek megnyithatja szívét, és nem kell azon gyötrődnie, hogy vajon őt magát, vagy csak a vagyonát akarja?
Bauer Barbara új regényének központi alakja a műveltségéről és jótékonykodásáról ismert Wenckheim Krisztina grófnő, Sisi császárné palotahölgye. Wenckheim Krisztina édesapjáról, Antal József grófról mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob főhősét. A magával ragadó regényben a 19. század második felének Magyarországa színes, érzékletes világa tárul elénk: megelevenednek előttünk a nemesi uradalmak hétköznapjai és fényűző ünnepei.