info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

Több mint 2.100 négyzetméteren 1.300 négyzetméter kiállítótér, 36 kiállító helyiség, ugyanennyi interaktív felület, közel félszáz installáció, több órányi önfeledt barangolás a történelem több évszázados ösvényein, megszámlálhatatlan élmény, s bő egy év alatt több mint 90.000 látogató. Egészen röviden így jellemezhető a gyulai Almásy-kastély. A műemléki épületegyüttes helyreállítása, látogatóközpont kialakítása nemrégiben rangos elismerést nyert el, ennek kapcsán beszélgettünk hosszabban Balogh Csaba építész-tervezővel és Szilágyi Gáborral, az állandó tárlat kurátorával.

– Az ICOMOS-díj azért is bír különös jelentőséggel, mert a megvalósítás, kivitelezés során nem a megszokott módon közelítettünk a műemléki épülethez – fogalmazott Szilágyi Gábor. Az állandó tárlat kurátora hozzátette, kortárs szemlélettel próbálták élővé, maivá tenni a gyulai Almásy-kastélyt. Innovatív elemeket építettek be és a bemutatási felületet is úgy alakították ki, hogy a közönség számára izgalmasak, érdekesek legyenek.

– A rangos, műemlékgondozásért, műemléki felújításért megítélhető elismerés méltatásában éppen ezeket a részleteket emelték ki, ami nagy örömet okozott számomra – tette hozzá. Mint fogalmazott, a megszokottól eltérő megvalósítás, kivitelezés nagymértékben köszönhető az építészeknek, tervezőknek és konzulenseknek, mindenkinek, aki részt vett ebben a nem mindennapi folyamatban.

A nem mindennapi folyamatnak számos résztvevője volt, érdemes idecitálni a méltatás egy részletét: „A gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély szakszerűen előkészített, helyesen értelmezett, a történelmi részek és a kortárs értelmező elemek segítségével egységes, a teljes épületet méltó módon bemutató példaértékű helyreállítását az ICOMOS MNB (Magyar Nemzeti Bizottság) ICOMOS-díjjal ismeri el.

A munkában részt vett dr. Görgényi Ernő polgármester, Kónya István alpolgármester, Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző, Béres István létesítményfelelős főépítész, Földes László vezető építész-tervező, Balogh Csaba építész-tervező, Szlabey Balázs belsőépítész, Németh Miklós kivitelező, Velladics Márta műemlékszakértő, aki a műemléki kutatást is vezette, melyben Haris Andrea, Kovács Klára, Somorjay Selysette, M. Bán Beatrix, M. Nagy Éva, Tarbay Anna Mária vett részt, a régészeti kutatást dr. Gere László vezette.

A munkában részt vett továbbá Dombi Ildikó ügyvezető igazgató, Szilágyi Gábor kurátor, dr. Virág Zsolt volt a projektmenedzser, Zvara Zoltán műszaki ellenőrként, Haász Ferenc világítástervezőként, Flanek Péter grafikai tervezőként, Lukács Zsófia pedig társkurátorként segítette a munkát.” – A munka legizgalmasabb szelete az volt, hogy a „valamilyen kori” műemléket hogyan töltsük meg olyan elemekkel, melyek egytől egyig maiak, igazán 21. századiak és mégis harmonikusan illeszkednek a korabeli épülethez – egészítette ki Balogh Csaba belsőépítész. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága éppen ezt a momentumot emelte ki, ami valóban nagy büszkeség – húzta alá.

Szilágyi Gábor, csatlakozva Balogh Csaba reakciójához kifejtette, a „valamilyen kori” kifejezés azért is különösen találó, mert ennek a háznak pont ez az egyik legnagyobb érdekessége, különböző korok rétegződnek egymáson, metszik egymást. Az épületnek önmagában van egyfajta időbeli mélysége, hiszen a mából egészen a török korig tekinthetünk vissza. – Az a helyszín, ahol most beszélgetünk, a Kastély Kávézó terasza kiváló példája ennek a rétegződésnek, hiszen mellettünk van a Török torony, aminek a felszínén 18. századi felületet láthatunk, pedig valójában 17. századi, s itt a főépület is, aminek egyszerre van 18. és 19. századi hangulata – fogalmazott. – Velünk szemben a gótikus téglavár, ami pedig a 15-16. századot idézi. Ezek rendkívül izgalmas metszéspontok, melyeket kibontva juthatunk el a mába úgy, hogy közben minden értéket megmutatunk, megőrzünk az utókor számára – összegzett.

Az ICOMOS-díj egy igen rangos szakmai elismerés, a megközelítőleg 90.000 látogató is árulkodó momentum, de mégis milyen személyes visszajelzések érkeznek?

Szilágyi Gábor: Kiemelten fontos a közönség visszajelzése. Ez a vendégkönyvből nagyon jól kiolvasható, hiszen a különböző nyelveken megfogalmazott vélemények az elismerés hangján szólnak. Hangsúlyozom, ez nem egyéni érdem, minden munkatársunknak egyaránt szól. Határozottan az a véleményem, hogy a látogatók mellett a szakmán belül is van rangja, tekintélye ennek a háznak, egészen váratlan helyekről kapok pozitív visszajelzéseket.

Egyet ki lehet emelni?

Szilágyi Gábor: Több kollégát kísértem már el ide, például a Szépművészeti Múzeumból, a Városliget-projekt munkatársai közül, a Nemzeti Galériából. Hirtelen 24-25 szakembert tudnék felsorolni, akik elismeréssel szóltak az épület értékeiről. Van azonban egy réteg, melynek tagjai nem igazán tudnak mit kezdeni a historikus épületek és a kortárs elemek metszetével. A túlnyomó többség elismeri ezt a munkát. Az Octogon Magazinban megjelent összeállítást még mindenképpen szükséges megemlítenem. Kortárs építészszerző, Torma Tamás írt egy cikket (Titkos varázslás a látogatóiparban – Almásy-kastély Látogatóközpont Gyulán címmel). Ez alapján az is elmondható, mindenki meglátja azt a visszatükröződést, azt a jelet, ami neki fontos. Az ICOMOS-bizottság a maga historikus szemléletével azt látta meg, ami számukra volt nyomatékos, noha a kortárs elemeket is értékelték. Torma Tamás pedig azokat a részleteket hangsúlyozta, melyek személy szerint neki voltak fontosak.

Az itt elvégzett munkát, a tapasztalatokat a továbbiakban hogyan tudják hasznosítani? Mennyiben volt a megvalósítás egyfajta tanulási folyamat?

Balogh Csaba: A műemlékekkel való foglalatosság tipikus esete a „jó pap holtig tanul” mondás megélésének. Minden ilyen típusú feladat újabb és újabb tanulnivalókat készít elénk. Ennek az épületnek, mint ahogyan a kiállításban is megjelenik, legkevesebb hét korszaka volt. Más és más geometria, eltérő terek jelennek meg. Amit most látunk, az azért is különösen érdekes, mert ilyen soha nem volt az épület, hiszen különböző idősíkok jelennek meg párhuzamosan. Egy-egy korból, egy-egy jellemző domborodik ki. A megvalósítás három-négy éve remek tanuló időszak volt.

Szilágyi Gábor: Azt mindenképpen szükséges figyelembe venni, hogy az európai uniós források megnyílása miatt ez most egy igen kivételes időszak. A kastélyok és várak megújításán munkálkodó program határozott jövőképpel bír és turisztikai vonzerő-fejlesztési tervekkel is rendelkezik. Ilyen lehetőség ritkán adódik.

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az egy szerencsés állapot, hogy ez az épület Gyulán található. Vannak ennél kevésbé szerencsés helyzetben lévő helyszínek is.

Balogh Csaba: Rengeteg.

Szilágyi Gábor: Ami igazán lényeges, hogy még soha nem állt rendelkezésre ilyen mértékű forrás a magyarországi műemlékek megújítására, megvédésére, utolsó pillanatos megmentésére. A tanulási folyamatra reflektálva mondom, hogy most csiszolódnak össze olyan szakemberek, akik ezeket a folyamatokat közösen próbálják megoldani. Olyan mennyiségű projekt, ami a műemlékek megóvását, megvédését és a nagyközönség elé tárását szolgálná, a szakmai ténykedésem alatt, az eltelt húsz évben biztosan nem volt, ezek nagyon nagy lehetőségek. Ami még fontos pozitív hozadék, hogy a megvalósítás során rendkívül komplex feladatokat kell megoldani, más területeken tevékenykedő szakemberekkel szükséges együtt dolgozni.

Végezetül pedig mindenképpen szükséges lenne kifejteniük a működtetéssel, fenntartással kapcsolatos véleményüket.

Balogh Csaba: Azt látom, hogy a gyulai kastély szerencsés helyzetben van, mert helyileg olyan pozícióban található, ahol viszonylag könnyű látogatókat csábítani az épületbe, mert rengeteg turista érkezik a városba. Ezt a potenciált nagyon ügyesen aknázzák ki és nagyon jól működik a múzeum, jók a visszajelzések.

Biztos, hogy ez egy múzeum?

Balogh Csaba: Megnevezésében látogatóközpont, ami nehezen értelmezhető. Nyilvánvalóan nem a klasszikus értelemben vett múzeum. Ez olyan szempontból igen fontos kérdés, ami már szóba került, hogy rengeteg forrás áll rendelkezésre. Az elsődleges célnak annak kell lennie, hogy az épületek értelmesen újuljanak meg, hasznosítható funkciókat kapjanak. Ezt még nem látom, ehhez több évnek kell eltelnie. Az a legfontosabb, hogy ne tiszavirág életű projektek valósuljanak meg. Megújult az épület, megtörtént a nagy hó-rukk, ennek nem szabad itt megszakadnia. A nyugati minta azt mutatja, hogy megújul egy épület, amit aztán folyamatosan újítanak, folyamatosan használnak, folyamatosan vigyáznak rá és folyamatosan kigondolnak valamit vele kapcsolatosan és így a mindennapi élet részévé válik. Nagyon fontos, hogy jó gazda módjára napi feladat legyen, ha elmozdul valami, akkor helyre legyen téve. Ha van egy új ötlet a kiállítással összefüggésben, akkor azt valósítsuk meg és gazdagítsa a tárlatot. Azt szerintem még nem lehet megítélni, hogy jó úton haladunk-e, erre talán tíz év múlva érdemes visszatérni. Bízom benne, hogy igen.

Szilágyi Gábor: A kiállítás elkészültét megelőző időszakban beszélgettünk egy kollégámmal arról, hogy egy ilyen jellegű épület átadása, megnyitása az csupán egy időpont. Egy ilyen kiállítás nem akkor van kész, amikor megnyílik, hanem utána a közönség visszajelzése, a tapasztalatok alapján folyamatosan hangolni szükséges. A tárlat másfél-két év utógondozást igényel, és akkor utána van még jó pár év, amíg el tud zakatolni. Azért jövünk gyakran Gyulára, hogy az utógondozást kézben tartsuk és megpróbáljuk segíteni a fenntartói munkát. A másik, ami az üzemeltetés kapcsán szembetűnő, hogy ez is egy tanulási folyamat. Azt látom, hogy sok ilyen épületet adnak át most Magyarországon. Az egy nagyon jó minta, hogy ezeknek az épületeknek az üzemeltetői szoros kapcsolatban vannak egymással, tanulnak egymástól, kicserélik a tapasztalataikat. Nem konkurálva, hanem összedolgozva tevékenykednek. Van egy harmadik momentum is, ami mindenképpen az üzemeltetés mellett szól, ez pedig a látogatószám. Az eltelt bő egy évben ezt az épületet a szó legnemesebb értelmében véve támadás érte. Tudomásom szerint senki nem volt felkészülve egy ekkora rohamra, hiszen a prognózisok is 40-50 ezres látogatószámról szóltak. Minden szempontból teljes elismerésem minden dolgozónak, akik kezelték ezt az idézőjeles hadszínteret. Ez nem egy kis feladat volt, amit remekül oldottak meg, s ebből is rengeteget lehetett tanulni. Azt gondolom, hogy ez a történet még jobb irányba fog kanyarodni ezen a nyáron, de talán a jövő nyáron még inkább.

Fotó: Incze László/Erkel Ferenc Nonprofit Kft.

Címkék: , , , ,