info@gyulakult.hu  (+36-66) 463 544

A derék római tisztviselő újjáélesztésének hiteles története

17.

Immár méltó helyen, a gyulai Almásy-kastélynál, kellőképpen rendezett külsővel látható az Alföld egyetlen római kori szobra, ami vélhetően egy hivatalnokot ábrázol. A feltételes mód azért is indokolt, mert a márványból megformált tisztségviselő feje hiányzik, csakúgy, mint a mű elkészítésére vonatkozó egészen korai feljegyzések. Éppen ezért nem szabad fejetlenül nekirontani a helyreállítással összefüggő információknak, érdemes és kívánatos az ez ügyben leginkább illetékes személyt, Agárdi Fanni szobrász-restaurátort részletekbe menően kifaggatni.

Néhány mondat a szobor előéletéről: nemrégiben nyitotta meg kapuit a Kincsek őrzője – 150 éves a gyulai Erkel Ferenc Múzeum címet viselő időszaki tárlat; a kiállítás, illetve a jeles évforduló szolgáltatta az átfogó restaurátori munka apropóját. A szobor hányattatott sorsa mély nyomokat hagyott a matérián, hiszen jó ideig volt kitéve az időjárás viszontagságainak, ilyen módon kellőképpen szükségesnek mutatkozott a lehető legalaposabb helyreállítás. A látogatóközpontként újjászületett korábbi főúri lak látogatóit tehát – jelenleg – a főbejáratnál egy igazán ritka római kori szobor köszönti.

Tudni érdemes, hogy ez nem csupán a gyulai közgyűjtemény, hanem az egész alföldi régió egyetlen római kora szobra. Az alkotás a II-III. században, Dacia provinciában készült és 1874-ben került a közgyűjteménybe. A több mázsás alakot három hónapon át „élesztette újjá” Agárdi Fanni. Mint mondta a mozgatásában segítséget kellett kérnie, hiszen a betontalapzat és az alkotás együttes súlya alapvetően határozta meg a munka menetét.

A felületet a hosszú, szabadban töltött évek alatt az esővíz alaposan kimosta, amitől a plasztika úgymond hátrébb vándorolt. Az archív felvételek sem segítettek túl sokat, mivel ezeken a képeken is már a lepusztult állapot volt megfigyelhető és a drapéria, illetve ruharészletek sem voltak sokkal jobb állapotban, mint a helyreállítást megelőzően. A legnagyobb nehézséget a hatalmas tömeggel bíró betontalapzat elbontása, míg a legnagyobb szépséget az alkotás megtisztításának folyamata jelentette – tette hozzá a szakember.

„Igazi kincsek rejtőznek a moha, alga és zuzmó rétegek alatt.”

A májusban kezdődött és júliusban zárult restaurálási munka a monstrum felállításával kezdődött, majd tisztítópróbákkal folytatódott. – Többféle vegyszert kipróbáltam, a legjobban egy paszta vált be, amivel a teljes felületet kezeltem, majd légmentesen lefóliáztam – sorolta. A 24 órás tisztítópasztás kezelést követően vizes öblítés következett, amit igen körültekintően kellett elvégezni, mivel számos kisebb repedés volt megtalálható a márványon. A tisztítási folyamattal párhuzamosan történt a talapzatként szolgáló betontömb lefejtése, hogy ezáltal is könnyebb legyen a mozgatás.

A munkafolyamat ismertetése után érdemes egy kicsit közelebbről is megismerkedni az azt végző szakemberrel

Agárdi Fanni két éve végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász-restaurátor szakát, tavaly nyert felvételt az egyetem doktori iskolájába. Mint kérdésre elmondta, az egyik diplomamunkájára különösen büszke: Jankovits Gyula Libatolvaj című alkotásának helyreállítására. A Libatolvaj című művét Jankovits Gyula a bécsi Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként állította ki a Műcsarnok karácsonyi kiállításán 1891-ben, ahol Ferenc József megvásárolta.

A Libatolvaj súlyosan megrongálódott a vár második világháborús ostroma idején: a fiú feje és egyik lábszára, valamint az általa elragadott két liba feje és lábai is letörtek, eltűntek. Mint a szobrász-restaurátor ismertette, az utóbbi időben több műtárgyat bíztak rá, melyek például a Szépművészeti Múzeum gondozásában vannak. Az egyik aktuális kedvence egy 15. századi tabernákulum, azaz oltárszekrény.

Fotó: Agárdi Fanni, Incze László

Cikk: Erdei-Kovács Zsolt

Címkék: , , , , , , , , , , ,